A sorsanalízis az a terület, ami a leginkább foglalkoztat. Az hogy milyen motívumok határozzák meg az indítékainkat, választásainkat. A „sorslehetőség”, – e misztikusnak tűnő fogalom, mágikusan vonzó terület számomra. Ezek azoknak a jellegzetességeknek az összessége, amelyek alakítják az egyén gondolkodását, választásait. Ilyen pl. a szociális környezet, az általa közvetített világnézet, a szülői ház tradíciója, illetve az a szellemi légkör, történelmi kontextus, amelyben valaki felnő – azaz a „mentális környezete”.
Ez a terület Szondi Lipót munkássága, amelyben szívesen mélyülök el. Ebből a pazar anyagból merítettem, a nekem oly tetsző „irányítható fatalizmus” fogalmat, amelyben tökéletesen benne van az a gondolatiság amiben maradéktalanul hiszek. Nevezetesen, hogy mindannyian képesek vagyunk áttörni a kényszerítő faktorok determinizmusán és egonk tudatos állásfoglalásával szabadon alakítjuk sorslehetőségünket.
Számomra ez már saját életutam élményanyagán nyugvó bizonyosság. Megtapasztaltam, hogy a sorslehetőség nem egy végzetes fátum, e mellett létezik egy szabadon választott sors is. E kettő egy ember létezési lehetőségeinek összessége.
A másik nagy „szerelem” a sport világa. Újabban a sportolók , a profi sport világából kaptok feladatokat, ami nagyon közel áll a “cselekvés orientált” személyiségemhez. Hogy maximális felelősséggel végezhessem ezt a szakszolgálatot, és professzionális támogatást tudjak nyújtani, a Testnevelési Egyetemen sport szakpszichológusi kurzusán diplomát szereztem.
• Debreceni Egyetem, Egészségtudományi Kar – EFK
• Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kar – Pszichológia szak BA
• Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar – Egészségpszichológia Msc
• Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar – Addiktológiai konzultáns
• Testnevelési Egyetem – Sportpszichológia – Sportszakpszichológus
“A tigrist előbb gondolatban kell elejteni – a többi csak puszta formalitás.” – KONFUCIUSZ
…tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni…
E kierkegaardi gondolattal tudnám leginkább megragadni azt a szemléletmódot amelyben dolgozom – azaz hogy a múlt megértése mellett a jelenkor kihívásait és megoldásait tartom lényegesnek.
A konzultáció az „itt és most”-ban zajlik.
Vallom, hogy biztonságos, szabályozott környezetben zajló mély és tartalmas beszélgetések a mentális egészségünket és jóllétünket szolgálják. Hangulatainkkal és érzelmeinkkel azonosulva jelentős lépést tehetünk az önismeret útján. A pozitív megerősítések erőteljes gondolatai a változás magját ültethetik el. Gondolatink valósággá válhatnak – és magunk választjuk őket.
Az érzelem egy hatalmas átalakító erővel rendelkező energia. A tudatos jelenlét által megfigyelőkké és résztvevőkké válhatunk saját élettörténetünkben, amiben mi írhatjuk a következő fejezetet.
Osztom azt a vélekedést, hogy kétféle gondolkodás létezik, az egyik létrehozza a problémákat, a másik pedig megoldja őket.
Ha nekem kellene elneveznem, valószínűleg “döntésterápiának” hívnám ezt a fajta terápiás munkát. A döntés szabadsága és szükségességének hangsúlyozása van a fókuszban. Olyan eszközökkel igyekszem “felszabadítani” a döntési potenciált, mint pl. a könyörület, a humor, az optimizmus, az intuíció, a kíváncsiság, az önkifejezés. A cél, hogy az ember szabaddá váljon az elvárt szerepek alól, hogy gyengéd és szerető szülei legyen saját magának, hogy ne alkalmazzon és ne adjon tovább bebörtönző gondolatokat és viselkedésmintákat. Igyekszem rávezetni arra, hogy mi okozza és mi tartja fenn a saját maga ellen ható viselkedésmintákat. Ha sikerül megérteni, hogy mi alakít ki egy adott viselkedést, akkor előáll a döntési helyzet: fenntartja ezt a viselkedést, vagy sem. Ki kell alakítani azt a tudatod, hogy mindenki önmaga gondviselője, azaz: amit meg tud tenni, azt csak Ö tudja megtenni.
Optimista szemlélet adja a keretet a fókuszterületekre: mint pl. → érzelmi stabilitás, fejlődés, szükségletek, egészséges személyiség, önbizalom, optimizmus, belső kontroll, szociális kapcsolatok, képességek kiteljesedése.
Fontosnak gondolom a „jól működő személyiség”-et:
– Bölcsesség és tudás: kreativitás, kíváncsiság, nyitott gondolkodás, tanulás szeretete, jövő felé mutató gondolkodás, innovatív gondolkodás, inspiráció,
– Bátorság: kitartás, becsületesség, életerő, flow élmények, felelősségvállalás
– Emberiesség: szerelem, kedvesség, társas intelligencia, autentikus életöröm, pozitív kapcsolatok
– Igazságosság: állampolgárság, becsületesség, vezetői képesség
– Mértékletesség: megbocsátás és könyörületesség, alázatosság, óvatosság, önkontroll
– Kitűnőség: a szépség megbecsülése és kiválóság, hála, remény, humor, spiritualitás
Az alkalmazott módszertan tekintetében jellemzően a kognitív viselkedésterápiás módszereket, a tudatos jelenlét, azaz mindfulness témakörébe tartozó elemeket szeretem ötvözni a pozitív pszichológia módszereivel.
Azonban, volna egy igazán leíró, igaz, kicsit mélyebben elgondolkodtató kifejezés, amely a legközelebb áll hozzám: Ez egy egzisztencialista kifejezés:
LÉTEZÉSPARTNERSÉG
Na ez az, amit oly sokáig kerestem, és nagy örömmel használom azóta, amióta ráleltem.
Ennek kifejtésére ide idézek egy fontos írást, amely az Egzisztenciális Pszichológia FB oldalán jelent meg:
MÓDSZER ÉS IGAZSÁG
A páciens és pszichológusa egy idő után óhatatlanul ontológiai kérdésekhez érkeznek el. Mit jelent a szabadságom? Miért szorongok tőle? Hogyan őrizzem meg szuverenitásom, miközben nem tudok mások nélkül élni? Mit jelent számomra az életem, és mit jelent annak végessége?
Ezért mondja azt a pszichológiában és a pszichiátriában ugyancsak járatos Karl Jaspers, hogy gyakorlati tevékenysége során a pszichológus a létezést megvilágosító filozófussá válik, akár tudja, akár nem, akár szeretné, akár nem. Ám, hangsúlyozza Jaspers, ez nem érhető el kizárólag pszichoterápiás úton, mivel az egzisztencia megvilágítása kudarcot vallhat rögzített módszerek alkalmazásával.
A pszichológia, pszichiátria és a pszichoterápia – az uralkodó tudományos paradigmák mentén definiálva önmagát – azonban makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a pszichoterápiás tudás nem „phronesis” (bölcsesség), hanem „techné”, azaz technikai ismeretek összessége. Márpedig minden olyan módszer, írja R. D. Laing, ami „a tapasztalás rovására foglalkozik a viselkedéssel, a kapcsolatban részt vevő személyeket elhanyagolva csupán a kapcsolatot vizsgálja, de leginkább egy megváltoztatandó tárgyat egy elfogadandó személy helyett – nos mindez tartósítja a betegséget, amelyet gyógyítani szeretne.” A valódi pszichoterápia, mondja Laing, „nem áll egyébből, mint hogy elsöpörjük mindazt, ami közénk áll: a kellékeket, maszkokat, szerepeket, hazugságokat, védekezéseket, szorongásokat, projekciókat és introjekciókat, egyszóval a múlt, az áttétel és a viszontáttétel minden hordalékát, amit merő megszokásból, tudatosan avagy tudattalanul a kapcsolat értékmérőjeként használunk.”
Az a paradoxon állhat fent tehát, hogy a pszichológiai/pszichiátriai/pszichoterápiás tudás, mint „techné” egyes elemei, például a klinikai diagnózis vagy a rögzített módszer, amit a gyógyítás legfontosabb feltételeinként tartunk számon, akár a sikeres terápia útjába is állhatnak. Leginkább akkor, amikor a cél nem a puszta tünetcsökkentés, hanem az, amit a daseinanalízis úgy nevez, hogy a legsajátabb lenni tudásra való szabad-lét lehetőségének megteremtése.
Ugyanezen okokból írja a magát a módszerspecifikus képzésektől egész életében távol tartó Irvin D. Yalom is, hogy "kerüld a diagnózist".
És azt sem árt észben tartani, hogy a fentebb említett ontológiai kérdések (Mit jelent a szabadságom? Miért szorongok tőle? Hogyan őrizzem meg szuverenitásom, miközben nem tudok mások nélkül élni? Mit jelent számomra az életem, és mit jelent annak végessége?) a terapeutát is folyamatosan érintik. Ezért helyesebb, ha a másikra a kezdetektől fogva "létezéspartnerként" (Binswanger) tekint, akinek a sorsa akár az övé is lehetne. Vagy ahogy Søren Kierkegaard mondja: "ami egy emberrel megtörténik, az megtörténhet bárkivel."
• életvezetési nehézségek, kapcsolati krízisek, munkahelyi stressz, magány
• szorongás, pániktünetek, depresszió, hangulatzavarok, érzelmi élet nehézségei
• szenvedélybetegségek: alkoholfüggőség, drogfüggőség, játékszenvedély, munkamánia, társfüggőség
• elakadások, döntéshelyzetek, krízishelyzetek, veszteségek, válás, gyászfeldolgozás,
• önértékelési problémák, kapcsolatteremtési problémák, párkapcsolati problémák,
• karrier-munka-magánélet egyensúly, teljesítményproblémák, konfliktuskezelés, asszertív kommunikációs nehézségek
• lelki eredetű egészségi panaszok, pszichoszomatikus zavarok
• önbizalomhiány, önismereti kérdések, beilleszkedési problémák, énerö deficitek, reziliencia készség nehézségei,
• hatékonyabb célkitűzés, felelősségvállalási nehézségek, adaptációs nehézségek
• sportolók, profi sport karrier-vezetési nehézségek
• pszichodiagnosztika
